Late Avar-age settlement on the fringe of Hajdúnánás, Dec 2014
2005-ben, Hajdúnánás – Mácsi-dűlő lelőhelyen az ELTE Régészettudományi Intézete egy késő avar kor... more 2005-ben, Hajdúnánás – Mácsi-dűlő lelőhelyen az ELTE Régészettudományi Intézete egy késő avar kori település részletét tárta fel, mintegy 1 ha területen. A nagy felületnek köszönhetően több értékes telepszerkezeti megfigyelést is lehetett tenni: az árkok hiányából következetve a valamikor településnek egy olyan „faluközpontnak” nevezhető részét tárhatták fel, ahol a lakóépületek domináltak. A feltárási terület K-i szélén mintegy É/ÉNy-D/DK-i irányú sorokban helyezkedtek el a (tároló)gödrök, valamint a település egyetlen kútnak meghatározható objektuma, mely a késő avar kor egy későbbi szakaszában szemetesgödörnek funkcionált. A rendelkezésre álló adatok alapján nem eldönthető, hogy az avar korban vagy a 4-5. században ásták-e ki a kutat. A feltárt lelőhelyen egyébként egy 4-5. századra keltezhető épületet, valamint gödrökből kevés 4-5. századi kerámiatöredék került elő. A rendeltetésük szerint elkülönülő késő avar kori településobjektumok a valamikori településterület funkcionális megosztását jelzik.
A feltárt leletanyag alapján a települést egy önellátó, talán bőrfeldolgozással (csontárak, kaparók), és a vassalakok alapján alapszintű (egyszerű használati vaseszközöket készítő) vasművességgel is foglalkozó közösség lakta. A leletanyagból mennyisége okán a kerámiaanyag volt a legalkalmasabb az elemzésre és kronológiai következtetések levonására. A valamikori háztartások edénykészletét jórészt fazekak és kisfazekak alkották, kisebb részben tálak és sütőharangok. Technológiai szempontból összesen 7 kerámiacsoportot alakítottam ki, ezen belül még 3 alcsoportot is létrehoztam. Az egyes technológiai csoportok különböző arányban fordulnak elő az egyes objektumokban, de egyértelműen a lassúkorongolt kerámia dominál a kézzel formáltak ellenében.
A belső, relatív kronológia szempontjából két vonalon tudtam elindulni: egyrészt a település belső szerkezetét vettem figyelembe, másrészt a kerámiaanyag technológiai, formai és díszítésbeli különbözőségeit elemeztem. A belső szerkezetet tekintve feltűnő volt a házak csoportosulása és ezen csoportok területi elkülönülése, amiből arra következtettem, hogy egyes családok/kis közösségek területei lehettek, ahol talán generációnkénti (25-30 év) váltásban építették meg újabb és újabb épületeiket. Két szuperpozíciót figyeltek meg a feltárók, továbbá a házakon belül oszlophelyek megújításai, beásások, elbontott tűzhelyek tanúskodnak egy meg-megújuló, átalakuló településképről. A kerámiaanyag vizsgálatában kiemelt szerepe volt a lassúkorongolt és kézzel formált kerámiák egyes objektumokon belüli arányának, ami a feltárt településen belül K-ről Ny-i irányba egyre inkább a lassúkorongoltak irányába mozdul el. Az L1a kerámiacsoport megléte, a lassúkorongolt, vízszintesen kihajló peremű, nyakban élesen megtörő, belső peremdíszes kerámia, valamint a lassúkorongolt, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, gömbös testű edényforma előfordulása az egyes objektumokban adott támpontot a település relatív időrendje szempontjából. Ezeket az attribútumokat párhuzamok alapján a késő avar kor legvégére tartom jellemzőnek.
A településnek két fázisát különítettem el, ahol az 1. fázist a 8. századra, míg a 2. fázist a 8. század végére – 9. századra kelteztem. Az első fázisba tartozik a 32. ház kézzel formált, tölcséres szájú, ferde bemetszésekkel és ujjbenyomkodással tagolt peremű edényeivel és függőleges irányú pecsételéssel díszített kézzel formált kerámiájával. A 2. fázisba a fentebb felsorolt technológiai és formai jegyeket viselő edényeket, illetve az L1a kerámiacsoportba tartozó kerámiákat tartalmazó objektumok kerültek, valamint azok az objektumok, ahol a lassúkorongolt kerámia abszolút dominál a kézzel formálttal szemben. Az objektumok nagy részét azonban nem tudtam pontosabban besorolni a 8-9. századon belül.
In 2005, the Institute of Archeology, Loránd Eötvös Univerity (ELTE) unearthed part of a late Avar-age settlement on about an area of 1 hectare in Hajdúnánás (Mácsi dűlő). Due to the large area, several interesting habitation-structures were observed: the absence of ditches indicated that a sort of ”village centre” dominated by dwelling buildings was uncovered. On the eastern fringe of the settlement a row of (storage) pits were found in north/north-west – south/south-east direction. Here was the only pit that could be identifi ed as the single well of the settlement, which was used as a garbage pit in a later phase of the late Avar age. On the basis of the available data it is impossible to decide if the well was dug during the Avar age or in the 4th or 5th century. The exploration site yielded a building structure dating possibly from the 4-5th centuries and some pottery fragments from the pits of the same time. The functional division of the one-time settlement is indicated by the settlement structures set apart by their use. Based on the fi ndings it is assumed that there lived a self-supplying community who delt with leather processing (bone awls, scrapers) and working iron on a basic level (simple everyday iron tools). The amount of the pottery fi ndings was most suitable for anayses and chronological conclusions. The vessels of oldtime households were mostly composed of cooking pots, small pots, and - to a lesser extent – of bowls and baking bells. Considering technological aspects, I have created 7 pottery groups and 3 sub-groups. The various technological groups represent themselves in diff erent proportions in the structures, but it is pottery made on the slow potter-wheel that undoubtedly dominates over the hand-shaped one. As for the inner, relative chronology, I could establish two lines: on the one hand I observed the inner structure of the items, on the other I analysed the pottery fi ndings in terms of diff erences in technology, shape, and decoration. Regarding the inner structure, the grouping of the houses and their territorial distribution was striking and led to the conclusion that they may have been fields owned by families or smaller communities. The younger generations may have built the new buildings in a 25-30-year rotation. Two super-positions were identifi ed, while renewed coloumns, demolished fi replaces highlight a changing settlement structure. When examining the pottery remnants, special attention was devoted to the proportion of slow potter’s wheel made and hand shaped ceramics within the given structure. As we proceeded from the east towards the south, the former technique appeared more and more dominant. Regarding the relative chronology of the settlement, I relied on the occurence of vessels made on the potter’s wheel that were round-bodied with a defi nite back-leaning edge and sharp angle at the neck (Ceramics group L1). Based on analogies, I consider these attributes characteristic of the vary last period of the late Avar age. I have distnguished two phases of the settlement, where the first one dates from the 8th century, and the second from the end of the 8th and the 9th centuries. House no. 32 belongs to the fi rst phase with its hand-shaped vessels with horn-like mouth. They were ornamented with diagonal carvings and fingerprint patterns at the edge, and horizontal prints on the body. Phase 2 includes vessels with the above technological and formal characteristics, also ceramic items of group L1, and those that were dominated by the slow potter-wheel technology over that of the hand-shaped one. The majority of these objects, however, resisted a more precise classifi cation within the 8-9th centuries.
A feltárt leletanyag alapján a települést egy önellátó, talán bőrfeldolgozással (csontárak, kaparók), és a vassalakok alapján alapszintű (egyszerű használati vaseszközöket készítő) vasművességgel is foglalkozó közösség lakta. A leletanyagból mennyisége okán a kerámiaanyag volt a legalkalmasabb az elemzésre és kronológiai következtetések levonására. A valamikori háztartások edénykészletét jórészt fazekak és kisfazekak alkották, kisebb részben tálak és sütőharangok. Technológiai szempontból összesen 7 kerámiacsoportot alakítottam ki, ezen belül még 3 alcsoportot is létrehoztam. Az egyes technológiai csoportok különböző arányban fordulnak elő az egyes objektumokban, de egyértelműen a lassúkorongolt kerámia dominál a kézzel formáltak ellenében.
A belső, relatív kronológia szempontjából két vonalon tudtam elindulni: egyrészt a település belső szerkezetét vettem figyelembe, másrészt a kerámiaanyag technológiai, formai és díszítésbeli különbözőségeit elemeztem. A belső szerkezetet tekintve feltűnő volt a házak csoportosulása és ezen csoportok területi elkülönülése, amiből arra következtettem, hogy egyes családok/kis közösségek területei lehettek, ahol talán generációnkénti (25-30 év) váltásban építették meg újabb és újabb épületeiket. Két szuperpozíciót figyeltek meg a feltárók, továbbá a házakon belül oszlophelyek megújításai, beásások, elbontott tűzhelyek tanúskodnak egy meg-megújuló, átalakuló településképről. A kerámiaanyag vizsgálatában kiemelt szerepe volt a lassúkorongolt és kézzel formált kerámiák egyes objektumokon belüli arányának, ami a feltárt településen belül K-ről Ny-i irányba egyre inkább a lassúkorongoltak irányába mozdul el. Az L1a kerámiacsoport megléte, a lassúkorongolt, vízszintesen kihajló peremű, nyakban élesen megtörő, belső peremdíszes kerámia, valamint a lassúkorongolt, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, gömbös testű edényforma előfordulása az egyes objektumokban adott támpontot a település relatív időrendje szempontjából. Ezeket az attribútumokat párhuzamok alapján a késő avar kor legvégére tartom jellemzőnek.
A településnek két fázisát különítettem el, ahol az 1. fázist a 8. századra, míg a 2. fázist a 8. század végére – 9. századra kelteztem. Az első fázisba tartozik a 32. ház kézzel formált, tölcséres szájú, ferde bemetszésekkel és ujjbenyomkodással tagolt peremű edényeivel és függőleges irányú pecsételéssel díszített kézzel formált kerámiájával. A 2. fázisba a fentebb felsorolt technológiai és formai jegyeket viselő edényeket, illetve az L1a kerámiacsoportba tartozó kerámiákat tartalmazó objektumok kerültek, valamint azok az objektumok, ahol a lassúkorongolt kerámia abszolút dominál a kézzel formálttal szemben. Az objektumok nagy részét azonban nem tudtam pontosabban besorolni a 8-9. századon belül.
In 2005, the Institute of Archeology, Loránd Eötvös Univerity (ELTE) unearthed part of a late Avar-age settlement on about an area of 1 hectare in Hajdúnánás (Mácsi dűlő). Due to the large area, several interesting habitation-structures were observed: the absence of ditches indicated that a sort of ”village centre” dominated by dwelling buildings was uncovered. On the eastern fringe of the settlement a row of (storage) pits were found in north/north-west – south/south-east direction. Here was the only pit that could be identifi ed as the single well of the settlement, which was used as a garbage pit in a later phase of the late Avar age. On the basis of the available data it is impossible to decide if the well was dug during the Avar age or in the 4th or 5th century. The exploration site yielded a building structure dating possibly from the 4-5th centuries and some pottery fragments from the pits of the same time. The functional division of the one-time settlement is indicated by the settlement structures set apart by their use. Based on the fi ndings it is assumed that there lived a self-supplying community who delt with leather processing (bone awls, scrapers) and working iron on a basic level (simple everyday iron tools). The amount of the pottery fi ndings was most suitable for anayses and chronological conclusions. The vessels of oldtime households were mostly composed of cooking pots, small pots, and - to a lesser extent – of bowls and baking bells. Considering technological aspects, I have created 7 pottery groups and 3 sub-groups. The various technological groups represent themselves in diff erent proportions in the structures, but it is pottery made on the slow potter-wheel that undoubtedly dominates over the hand-shaped one. As for the inner, relative chronology, I could establish two lines: on the one hand I observed the inner structure of the items, on the other I analysed the pottery fi ndings in terms of diff erences in technology, shape, and decoration. Regarding the inner structure, the grouping of the houses and their territorial distribution was striking and led to the conclusion that they may have been fields owned by families or smaller communities. The younger generations may have built the new buildings in a 25-30-year rotation. Two super-positions were identifi ed, while renewed coloumns, demolished fi replaces highlight a changing settlement structure. When examining the pottery remnants, special attention was devoted to the proportion of slow potter’s wheel made and hand shaped ceramics within the given structure. As we proceeded from the east towards the south, the former technique appeared more and more dominant. Regarding the relative chronology of the settlement, I relied on the occurence of vessels made on the potter’s wheel that were round-bodied with a defi nite back-leaning edge and sharp angle at the neck (Ceramics group L1). Based on analogies, I consider these attributes characteristic of the vary last period of the late Avar age. I have distnguished two phases of the settlement, where the first one dates from the 8th century, and the second from the end of the 8th and the 9th centuries. House no. 32 belongs to the fi rst phase with its hand-shaped vessels with horn-like mouth. They were ornamented with diagonal carvings and fingerprint patterns at the edge, and horizontal prints on the body. Phase 2 includes vessels with the above technological and formal characteristics, also ceramic items of group L1, and those that were dominated by the slow potter-wheel technology over that of the hand-shaped one. The majority of these objects, however, resisted a more precise classifi cation within the 8-9th centuries.