Teológia – Wikipédia

Teológia – Wikipédia
Ugrás a tartalomhoz
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a
közzétett változat
ellenőrizve
2025. december 29.
Pontosság
ellenőrzött
Nem tévesztendő össze a következővel:
Teologia (könyvsorozat)
Teológia
hittudomány,
doctrina sacra (lat. „szent tudomány”)
Adam Tanner:
Theologia Scholastica
(1626, Ingolstadt)
Tárgya
vallások
kinyilatkoztatáson
alapuló saját tanításainak rendszeres feldolgozása
Ágai
fundamentális teológia
dogmatika
morálteológia
(etika)
gyakorlati teológia
Jelentős művelői
Órigenész
Nagy Szent Vazul
Hippói Szent Ágoston
Nagy Szent Gergely
Damaszkuszi Szent János
Nagy Szent Albert
Aquinói Szent Tamás
Bellarmin Szent Róbert
Jelentős kézikönyvei
Aquinói Szent Tamás:
Summa Theologiae
Részlet egy
középkori
nagy hittudományi munkájából,
Aquinói Szent Tamás
Summa Theologiae
-jából
teológia
(magyarosan
hittudomány
) valamely
vallás
tudományos igénnyel fellépő, logikai formába öltöztetett tanrendszere.
A vallások
kinyilatkoztatáson
alapuló saját tanításának rendszeres és a teljes hitrendszert felölelő vizsgálata.
A görög és római írók teológiának nevezték az istenekről szóló tanításokat és az istenek
kultuszával
összefüggő előírásokat. A
keresztény
szóhasználatban teológiának elsősorban azoknak a tételeknek az összességét nevezik, amelyekben a hívőknek hinniük kell.
A teológus módszerei a
logika
és a
filozófia
gondolkodási szabályai.
Etimológia
szerkesztés
Ógörög
eredetű, összetett szó (θεολογια,
theologia
): a
theosz,
(=
Isten
) és
logosz
(=tan, tudomány, beszéd) szavakból.
Története
szerkesztés
Ókori görög világ
szerkesztés
A fogalom a
hellenista-görög
kultúrkörből származik. A görög gondolkodásban a θεολογία szót „az istenek tanításaként” értették.
θεολόγοι („teológusok”); így nevezték a görögök az ókori görög költőket, akik legendákat írtak le az istenekről:
Orpheusz
Hésziodosz
Homérosz
. Később az ókori mítoszok értelmezőit, például a szíroszi Ferekidészt és a krétai Epimenidészt is teológusoknak kezdték nevezni.
Platón
szóhasználatában a
theolousz
„az istenekről szóló
mítoszokhoz
értő ember”. Tehát a teológia nem más, mint az istenekről szóló
legendák
összefoglalása.
Arisztotelész
a teológiát az „első filozófiának” tekinti.
metafizika
körébe sorolja.
sztoikusoknál
panteizmussal
és a kozmosz egyidejű fizikaiságában és isteniségében való hittel a teológia feloldódik a fizikában és a
kozmológiában
sztoikusok
voltak azok, akik kidolgozták a filozófiai teológia és a politikai teológia közötti különbséget.
Kereszténység
szerkesztés
keresztény
kultúrkörben először a
2. század
apologetikus
irodalmában bukkan fel. Csak később válik a keresztény gondolkodás fogalmának megjelölésévé.
Az ókorban az
alexandriai
és az
antiochiai iskola
képviselt két jellegzetesen eltérő teológiai irányt, amely platonista-arisztotelészi kettősségnek felelt meg. A teológia egész további történetében megmaradt ez a két teológiai vonulat.
4. században
a teológiát a Fiúnak és Szentléleknek az Atyához fűződő viszonya foglalkoztatta. Az
5. század
fő kérdése Krisztus isteni és emberi természetének kapcsolata volt, majd
Mária
, mint istenanya került középpontba (
nesztoriánus
vita). A vitás kérdéseket
egyetemes zsinatok
döntötték el.
7–
8. században
a teológiai gondolkodásban a
képromboló
vita jelentett újabb állomást. A
9. századtól
kezdve a teológia inkább
dogmatikus
és
apológiai
karaktert vett fel, a latinokkal és az iszlámmal szemben.
középkorban
a nagy teológiai iskolák (
ágostonosok
domonkosok
ferencesek
) az egyetemekhez kapcsolódtak (Bologna, Köln, Nápoly, Cambridge, Oxford, Párizs) vagy a nagy mesterekhez (
Szt. Bonaventura
Nagy Szt. Albert
William Ockham
). A nagy teológiai összefoglalások
(summák)
a középkorban keletkeztek. A legjelentősebb összefoglalás
Aquinói Szt. Tamás
Summa Theologicá
-ja.
13. században
a teológia formálódását nagyban meghatározták
Arisztotelész
újra lefordított írásai. Ez egyúttal a
Szt Ágoston
uralta keresztény (
Platónt
követő) teológia újraértékelését is jelentette. Arisztotelészen kívül számos nem keresztény szerző gondolatát is felhasználták a teológiai fejtegetésekben (
Avicenna
Averroës
Maimonidész
). Két évszázadnyi teológiai vitában hol Szt. Ágoston, hol Arisztotelész hatása érvényesült az egyetemi körökben. Gyakran az is vita tárgya volt, hogy a teológia tudomány-e, vagy egyszerűen a hit igazságairól szól.
14. századtól
kezdve a teológiai gondolkodás túllépett az egyetemeken, és (pl.
Eckhart mesternél
) az örök igazság szemlélésének formájaként jelent meg.
16. századi
reformátorok
a teológiai vitákban a görög filozófiát akadálynak tekintették a szentírási üzenet megértésében.
Luther Márton
a "kereszt teológiá"ját
(theologia crucis)
a "dicsőség teológiá"jával
(theologia gloriae)
állította szembe, melyet a
skolasztikusok
hirdettek.
barokk korban
(16–17. sz.) a molinista és a
tomista
felfogás ütközött egymással a kegyelemtan terén.
felvilágosodás korában
racionalitás
hódít tért, s ez kihatott a teológiai oktatásra is.
A 19–20. században megújult a katolikus teológia. A teológiai iskolák különböző intézményekhez (
Tübingeni Egyetem
Chicagói Egyetem
Gregoriana Pápai Egyetem
Leuweni Egyetem
) és jelentős teológusokhoz (
P. Tillich
Karl Barth
Karl Rahner
B. Lonergan
Hans Urs von Balthasar
) kötődtek.
Paradigmák, módszerek szerint
szerkesztés
Amennyiben a teológia tanait a fogalmi gondolkodás
logikai
rendje szerint bölcseleti eszközökkel adja elő, akkor
spekulatív
ha az adott vallás
szent irataira
és az
egyház
történeti hagyományára alapozva, akkor
pozitív
ha pedig a belső hitélményt rendszerezve, akkor
misztikus
teológiáról beszélünk.
A keresztény teológia
szerkesztés
A kereszténység teológiái:
a hit forrásainak (
biblikus teológia
(wd)
és
történelmi teológia
(wd)
a hit gyakorlásának (
gyakorlati teológia
(wd)
tudományos megvitatásának, valamint a hit szisztematikus elemzésének és bemutatásának (szisztematikus vagy
rendszeres teológia
(wd)
, beleértve
fundamentális teológia
, a
dogmatika
, ill. morál- vagy
erkölcsteológia
(wd)
- etika) tekinthetők.
A keresztény teológia történeti fejlődésének jelentősebb állomásait a
patrisztika
és a
skolasztika
teológiája, valamint az
újkori keresztény
felekezetek
teológiai irányzatainak sokasága jelenti.
dialektikus teológia
modern protestáns irányzat, melynek létrehozás a svájci
Karl Barth
(1886-1968) nevéhez fűződik. Ő – ellentétben a
neotomizmussal
– a teológia alapjait és igazolását nem a filozófiában és a profán tudományokban kereste, hanem a
kinyilatkoztatásra
támaszkodott. A Biblia mint a kinyilatkoztatás fő forrása nem igényli a
történetkritikai
elemzéseket. A Biblia központi elemét, a "Krisztus-eseményt" kell kiemelni az egészből, s ennek alapján értelmezni a többi részt.
A radikális teológia újprotestáns irányzat, amely azt állítja, hogy Isten meghalt, ugyanakkor kereszténynek vallja magát. A képviselők nem egyértelműen fogalmazták meg Isten halálát. Thomas J. J. Altizer szerint a történelmi keresztény egyház istene halott. De ez a halál egy dialektikus folyamat egyik fázisa, amelyet új istenmegjelenés fog követni. William Hamilton szerint isten halála azt jelenti, hogy a modern embernek nincs szüksége többé istenre. A radikális teológia miközben valamilyen módon tagadja Isten létét, megtartja a vallás középpontjában Jézus Krisztust, akinek példájára a keresztény embernek be kell kapcsolódnia a szekularizált világ építésébe.
felszabadítás teológiájának
hívei Jézust nem csupán
megváltóként
, hanem evilági szabadítóként mutatják be. Hirdetői azt mondják, hogy a szegénység nem Isten akaratából van, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági, társadalmi és politikai okokra vezethető vissza, amelyet meg lehet, és meg kell változtatni.
II. vatikáni zsinattól
kezdve a teológiák sokfélesége (pl. felszabadítás-, process-, feminista, egzisztencialista, politikai teológia stb.) széttöredezetté tette a
kinyilatkoztatáson
alapuló teológiai gondolkodást. Egységes látásmódra kevesen törekszenek, a természettudományokban végbement szakosodás a hittudomány területén is érvényre jutott (pl. külön biblikusok, liturgikusok, dogmatikusok, patrológusok). A különféle teológiai ágak együttműködésének színhelyei a társulatok és az intézetek.
Ágai
szerkesztés
Dogmatikus (fundamentális, elméleti) vagy szisztematikus vagy
rendszeres teológia
(wd)
Triadológia — a
Szentháromság
tana
Angelológia
— az
angyalok
Antropológia
— az
ember
Hamartiológia
— a
bűn
Ponerológia — a gonosz eredete
Krisztológia
Jézus
K. természete és személye
Szótériológia
– a
megváltás
tanának tanulmányozása
Egyháztan
ikonológia
Szakramentológia – a
szentségek
Eszkatológia
— a
végső idők
Apologetika
— egy hit igazolása racionális eszközökkel
Összehasonlító teológia  — az alaptanok összehasonlító elemzése más keresztény felekezetek nézeteivel.
Pasztorális teológia:
liturgika
– az istentisztelet elmélete és gyakorlata
Homiletika
— az igehirdetési tevékenység elmélete és gyakorlata
katekizmus
– a hit tanítása
kánon
– az
egyházjog
elmélete
morál- vagy
erkölcsteológia
(wd)
– az egyház tanítása az ember erkölcsi tudatáról és erkölcsi viselkedéséről
biblikus teológia
(wd)
Egzegézis
– bibliai szövegek kritikai magyarázata vagy értelmezése
Hermeneutika
- elmélet és módszertan a vallási források értelmezésére
Izagógia - a bibliatudomány egy része, melynek témája a vallási szövegek történeti forrásai szerzői, kulturális, kronológiai és egyéb vonatkozásban.
Történelmi teológia
(wd)
Egyháztörténet
- az egyház története, a Biblia története és értelmezései stb.
bibliai történelem (Ószövetség és Újszövetség)
az ókori egyház története
a helyi egyházak története
Más vallásokban
szerkesztés
Bár az
összehasonlító vallástudomány
keretein belül a vallásokat és azok tartalmát tudományosan tanulmányozzák, és olyan kurzusokat is kínálnak, mint a judaisztika és az iszlámtudomány, a perspektíva és a módszertan itt egyértelműen eltér a teológiai megközelítéstől, és nincs felekezeti megközelítés.
Iszlám
szerkesztés
Az egyetemeken működő iszlám kutatóintézetek és szemináriumok az iszlám történetével és gyakorlatával külső kutatási szempontból foglalkoznak.
Az
iszlámban
10. századra
alakult ki a
hellenisztikus
hagyományokból megismert
dialektika
eszköztárának felhasználásával a klasszikus teológia, amely
kalám
néven ismeretes, de a
11. századra
az ezt bíráló misztikus teológia (
szúfizmus
) is megjelent.
Judaizmus
szerkesztés
judaizmusban
nincsenek általánosan kötelező érvényű
dogmák
és ezért nincs a valódi értelemben vett teológia.
Jegyzetek
szerkesztés
Gecse Gusztáv
БОГОСЛОВИЕ
www.pravenc.ru
(Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → dialektikus teológia
Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → radikális teológia
Sándor Dr Szathmáry
Sándor Dr Szathmáry
Mihály Dr Nagy Antal:
Szótériológia: Dogmatika III./egyetemi jegyzet.
2003.
ISBN
978-963-8360-51-9
Hozzáférés: 2024. szeptember 15.
Források
szerkesztés
Gecse Gusztáv
Gecse Gusztáv:
Vallástörténeti kislexikon.
Budapest: Kossuth. 1975.
ISBN
963
09
2218
Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001
Teológia szócikk
Magyar Virtuális Enciklopédia
(forrás)
Encyclopaedia Britannica
Máté-Tóth András:
Teológia és vallástudomány
A matematika és a teológia
(tanulmányok)
Magyar nyelvű szakirodalom
szerkesztés
Lexikonok
szerkesztés
Görföl Tibor – Kránitz Mihály:
Teológusok lexikona
, Osiris Kiadó, Budapest, 2002,
ISBN
9633890837
, 396 p
Teológiatörténet
szerkesztés
Assmann, Jan:
Uralom és üdvösség. Politikai teológia az ókori Egyiptomban, Izraelben és Európában
(ford. Hidas Zoltán),
Atlantisz Könyvkiadó
, Budapest, 2008,
ISBN
9789639777002
Félegyházy József
A teológiai tudományok egyetemes és hazai története I. – A skolasztikus bölcselet
(több kötet nem jelent meg), Budapest, 1942, 189 p
Lafont, Ghislain:
A katolikus egyház teológiatörténete
(ford. Mártonffy Marcell),
Atlantisz Könyvkiadó
, Budapest, 1998,
ISBN
9637978984
G. Ulrich Leinsle:
A skolasztikus teológia története
, Osiris Kiadó, Budapest, 2007,
ISBN
9789633899236
Alister E. McGrath:
Bevezetés a keresztény teológiába
; ford. Zsengellér József, magyar kiadás szerk. Szabó István; Osiris, Budapest, 1995 (
Osiris tankönyvek
Rendszeres teológiák
szerkesztés
Régi művek
szerkesztés
Somosi János
Keresztyén hittudomány
, Sárospatak, 1836
Szeremlei Gábor
Keresztyén vallástudomány
, Sárospatak, 1859
Tóth Ferenc
Keresztyén hittudomány
, Győr, 1804
A theologiai tudományok encyclopaediája és methodologiája, Pest, 1857.
Katschthaler János:
Katholikus ágazatos hittan
I–VI.
(ford. Kiss János), Budapest, 1899
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
keresztény teológusok listája
középkori teológusok listája
janzenizmus
krisztológia
modernizmus (katolikus)
liberális teológia
vallástudomány
vallásfilozófia
bibliakritika
történeti-kritikai módszer
Sablon:Vallással kapcsolatos témák
sz
Vallás
Sablon:Főbb csoportok
sz
Főbb csoportok
Ábrahámi
Kereszténység
Nyugati
Katolicizmus
Protestantizmus
Unitáriusok
Anabaptisták
Keleti
Ortodox
Ókeleti
Keleti katolikus
Új vallási mozgalmak
Iszlám
Szunnita
Síita
Háridzsita
Ahmadijja
Drúz
Koranista
Szúfi
Vahhábita
Zsidó vallás
Konzervatív
Ortodox
Reform
Karaita
Haszid
Egyéb
Bahái hit
Bábizmus
Mandeizmus
Rasztafariánus
Szamaritánus
Indo-európai
Indiai
Hinduizmus
Vaisnavizmus
Saktizmus
Saivizmus
Buddhizmus
Mahájána
Théraváda
Vadzsrajána
Dzsainizmus
Digambara
Svétámbara
Szikhizmus
Iráni
Zoroasztrizmus
Európai
Örmény
Balti
Dievturi
Druvi
Romuva
Kaukázusi újpogányság
Kelta
Druidizmus
Germán
Hellén
Szláv
Finn
Magyar
Uráli
Közép- és
észak-ázsiai
Burhanizmus
Tengrizmus
Sámánizmus
Mancsu sámánizmus
Mongol sámánizmus
Szibériai sámánizmus
Kelet-Ázsiai
Kínai (népi)
Konfucianizmus
Taoizmus
Kínai buddhizmus
Sintó
Faizmus
Muizmus
Cshondoizmus
Kaodaizmus
Đạo Mẫu
Benzhuizmus
Bimoizmus
Bon
Tungpaizmus
Hmongizmus
Mejsanizmus
Vuizmus
Afrikai
Hagyományos
Aka
Akamba
Bambuti
Baluba
Bantu
Berber
Busongo
Kusitik
Dinka
Efik
Fon és Eve
Guancs
Igbo
Iszoko
Szan
Lotuko
Lozi
Lugbara
Maszai
Mbuti
Szerer
Tumbuka
Joruba
Zulu
Afro-amerikai
candomblé
Kumina
Obeah
Quimbanda
Palo
Santería
Umbanda
Vudu
Voodoo
Winti
Új csoportok
Diszkordianizmus
Ekankar
New Age
Új Gondolat
Raëlizmus
Szcientológia
Thelema
Unitariánus univerzalizmus
Újpogányság
Sablon:Történelmi vallások
sz
Történelmi vallások
Történelem előtti
Paleolit
Afro-ázsiai
Egyiptomi
Mezopotámiai
Sémi
Indo-európai
Ázsia
Proto-indo-iráni
Örmény
Oszét
Védikus
Zoroasztrizmus
Mithraizmus
Zurvánizmus
Gnoszticizmus
(pl.
Manicheizmus
Jazdánizmus
Isikizmus
Európa
Kelta
Germán
Angolszász
Norvég
Görög
Gnoszticizmus
Újplatonizmus
Manicheizmus
Balkán
Római
Szláv
Amerikai
Azték
Inka
Maja
Eszkimó
Sablon:Egyéb témák
sz
Egyéb témák
Aspektusok
Klérus
Istenség
Entheogens
Törzsi vallás
Hit
Népi vallás
Isten
Meditáció
Egyházi rend
szerzetes
apáca
Miszticizmus
Mitológia
Nature
Rendfelvétel
Ima
Szertartás
Kultusz
liturgia
áldozat
Spiritualitás
Vallásos szimbolizmus
Istenhit
Animizmus
Deizmus
Dualizmus
Henoteizmus
Egyistenhit
Nonteizmus
Panenteizmus
Panteizmus
Többistenhit
Transzteizmus
Vallástudomány
Összehasonlító vallástudomány
Vallástörténet
Vallásfilozófia
Neuroteológia
Valláspszichológia
Vallásszociológia
Vallásföldrajz
Teológia
Valláspolitika
Hittérítés
Vallásos oktatás
Vallási fanatizmus
Vallásszabadság
Pluralizmus
Szinkretizmus
Tolerancia
Univerzalizmus
Fundamentalizmus
Boldogság
Homoszexualitás
Kisebbségi vallás
Nemzeti egyház
Egyházszakadás
A vallás és a tudomány kapcsolata
Államvallás
Teokrácia
Vegetarianizmus és a vallás
Vallásközpontúság
Vallási erőszak
Vallásüldözés
Vallásos terrorizmus
Vallásháború
Szekularizmus
és
vallástalanság
A vallás a nép ópiuma
Deizmus
Agnoszticizmus
Ateizmus
Valláskritika
LaVey-i sátánizmus
Objektivizmus
Szekuláris humanizmus
Szekuláris teológia
Szekularizáció
Állam és egyház szétválasztása
Marxista valláselmélet
Sablon:Országlisták
sz
Országlisták
Fontossága országonként
Vallástalanok országonként
Isten-hit országonként
Vallási dominancia
Kategória
Portál
Nemzetközi katalógusok
LCCN
sh2001008984
GND
4059758-1
NKCS
ph116425
BNF
cb11951726r
BNE
XX526172
KKT
00571020
Vallásportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „
Kategória
Teológia
Rejtett kategóriák:
Lefordítandó cikkekre való utalást tartalmazó lapok
Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval
Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval
Wikipédia-szócikkek BNF-azonosítóval
Wikipédia-szócikkek KKT-azonosítóval
Teológia
Új téma nyitása