A morfémák eredetét tekintve 1/3 angol, 1/4 latinid, 1/5 német eredetű. A többi különböző más nyelvekből átvett elem.
Az alapmorfémák főnévi jellegűek, képletük CVC (C – mássalhangzó, V – magánhangzó). Általában egy szótagúak.
A szóképzés fő szabályai:
- A szavakat általában az eredeti fonetikájuk szerint írjuk, de sok a kivétel.
- beam – bim – fa
- life – lif – élet
- hymn – hüm – himnusz
- Az egyszótagúság érdekében csonkítjuk a szavakat
- chamber – cem – kamra
- particularité – pat – különlegesség
- A magánhangzóval kezdődő szó elé l betűt teszünk.
- Auge – log – szem
- écho – lek – visszhang
- Az r hangot lehetőleg nem használjuk (általában l-lel helyettesítjük, vagy elhagyjuk).[3]
- Berg – bel – hegy
- year – yel – év
- roof – nuf – tető
- forêt – fot – erdő
Egy részletes példa a szóalkotásra: Schere („olló”, német) → *jeer (sch → j) → *jer (nincs kettőzött magánhangzó) → jel (az r miatt) → jil (a jel „kincs”-et jelent) → jim (a jil „örök női”-t jelent)
- Előképzők
- kötőjeles formák
- ji- – valakinek a felesége: tidel – ji-tidel (tanító – tanítóné)
- of- – nőnemű pár: tidel – of-tidel (tanító – tanítónő)
- egybeírt formák
- be- – főnévképző: givön – begivön (adni – adomány)
- da- – igeképző: tuvön – datuvön (találni – feltalálni)
- ge- – vissza-: givön – gegivön (adni – visszaadni)
- gi- – ismétlés: mekön – gimekön (tenni – újracsinálni)
- ko- – kölcsönösség: komön – kokomön (jönni – találkozni)
- le- – nagyítás: dom – ledom (ház – palota)
- lu- – mostoha: fat – lufat (apa – mostohaapa); selejt: söl – lusöl (úr – uracska)
- lü- – sógorság: fat – lüfat (apa – após)
- ne- – ellentét: flen – neflen (barát – ellenség)
- ta- – ellen-: pukön – tapukön (mondani – ellentmondani)
- előképzőként használt gyökök
- gle- – nagy: zif – glezif (város – főváros)
- sma- – kicsi: bel – smabel (hegy – domb)
- előképzőként használt elöljárószók
- bi- – előtt: nem – binem (név – előnév)
- disa- – alatt: penöm – disapenöm (írni – aláírni)
- zi- – körül: logam – zilogam (látás – körültekintés)
- kötőjeles formák
- Utóképzők
- -af – állatnév: spul – spulaf (háló – pók)
- -al – fosztóképző: san – sanal (megmentés – megváltó)
- -am – cselekvés: fom – fodam (alak – alakítás)
- -an – szakma: gel – gelan (orgona – orgonista)
- -av – tudomány: stel – stelav (csillag – csillagászat)
- -äl – elvont fogalom: kap – kapäl (fej – értelem)
- -än – ország: reg – regän (király – királyság)
- -ef – együttes: muzig – muzigef (zene – zenekar)
- -el – lakos: Päris – pärisel (Párizs – párizsi); foglalkozás: kuk – kukel (főzés – szakács); nagyszülők: fat – fatel (apa – nagyapa)
- -em – csoport: flol – flolem (virág – csokor)
- -en – ipar: bil – bilen (sör – sörfőzés)
- -ik – anyagnévképző: boad – boadik (fa – fa-)
- -il – kicsinyítőképző: bod – bodil (kenyér – zsemlye)
- -in – vegyi elem: vat – vatin (víz – hidrogén)
- -ip – betegség: lad – ladip (szív – szívbaj)
- -it – madárnév: gal – galit (ébresztés – kakas)
- -lik – melléknévképző: boad – boadlik (fa – fás (terep))
- -öf – hajlam: dun – dunöf (cselekvés – aktivitás)
- -ön – igeképző: pük – pükön (nyelv – beszélni)
- -öp – helyiség: kaf – kaföp (kávé – kávéház)
- -sik – tulajdonság: boad – boadsik (fa – fás (retek))
Egy példa – szóképzés a pük (nyelv) szóra: pükön (beszélni), motapük (anyanyelv), pükatidel (nyelvtanár), püket (beszéd), pükik (nyelvi), püketil (hozzászólás), pükapök (nyelvbotlás), pükatön (beszélgetni), telapükav (párbeszéd), gepükön (válaszolni), pükav (nyelvészet), okopükol (monológ), püked (vélemény), lepük (állítás), pükel (szónok), lupüklan (dadogás), möpükel (poliglott), nepük (csend), püköf (ékesszólás), nepüken (hallgatni), gepük (válasz) stb.
Névelő nincs. Nem volapük szavak előtt használható az el határozott névelőként.
A főnév ragozása minden névszói kategóriában azonos:
Alany e.: tő fat apa
Birtokos e.: -a fata apának a …, apa …-ja
Részeshatározós e.: -e fate apának
Tárgy e.: -i fati apát
Megszólító e.: főnév előtti o o fat apa!
Többes szám jele az -s: fats (apák).
A főnév is fokozható (lásd a melléknévnél).
A melléknév képzése: gyök + -ik: gud – gudik (jóság – jó)
Fokozása:
Alapfok: tő gudik jó
Középfok: -um gudikum jobb
Felsőfok: -ün gudikün legjobb
Túlzófok: vemo + Alapfok vemo gudik legeslegjobb
A „mint” kötőszónak a volapükben a ka felel meg.
Névmások:
- személyes névmások: ob, ol, om/of/os; obs, ols oms/ofs
- személytelen és magázó névmás: on; ons
- visszaható névmás: ok; oks
- birtokos névmások: obik, olik, omik/ofik/osik; obsik, olsim, omsik/ofsik
Számnév:
- tőszámnevek: nul, bal, tel, kil, fol, lul, mäl, vel, jöl, zül (0-9); bals (10), tels (20), …; balsetel (12), …; tum (100), mil (1000), balion (1000000)
- sorszámnév: -id – balid (első)
- szorzó számnév: -ik – balik (egyszer) vagy -na – balna (egyszer)
- törtszámnév: -dil – kidil (harmad)
- gyűjtőszámnév: a + tő – a tel (ketten együtt)
- főnévi számnév: -el – balsel (a tízes)
- igei számnév: -ön – balön (egyesít), telön (megkettőz)
Az ige ragozása szintetikus. A kijelentő módnak, jelen időnek nincs jele.
Személyragozás a tőhöz csatolt személyes névmásokkal: löfön (szeretni): löfob, löfol, löfom/löfof; löfobs, löfols, löfofos/löfoms; löfon, löfons
Módjelek:
- feltételes mód: -la – löfla
- óhajtó mód: -ös – löfös
- felszólító mód: -öd – löföd
- engedő mód: -öz löföz
- főnévi igenév: -ön – löfön
- melléknévi igenév: -öl – löföl
Időjelek:
- egyszerű múlt: ä- – älöf
- múlt idő: e- – elöf
- régmúlt idő: i- – ilöf
- jövő idő: o- – olöf
- eljövő idő: u- – ulöf
Szenvedő alak: p- (az időjel elé)
Folyamatos alak: -i- (a gyök és az időjel közé)
Visszaható alak: -ok
Kölcsönösen visszaható alak: ragozott ige + oki/okis: löfob okis
A személytelen igét a 3. személyű semleges személyes névmással képezzük: nifos (havazik)
Határozószó:
- Képzett: melléknév + -o: gudik – gudiko
- Eredeti: te (csak), ti (majdnem), za (alig), is (itt), us (ott), ofen (gyakran), nevelo (soha), suno (korán), nesuno (későn), nu (most), ya (már), si (igen), no (nem)
Elöljárószók: al (-hoz, -hez, -höz), bifü (előtt), in (-ban, -ben), pos (után), se (kívül), po (mögött), dis (alatt), ko (-val, -vel), nen (nélkül), ta (ellen), fa (által), plo (-ért)
Kötőszók: e (és), i (is), u (vagy), ni (sem), ab (de), das (hogy), if (ha), ven (amikor), ido (mert), kludo (tehát)